merethez alk.

Ő itt a drága kis Edinám, aki napokkal ezelőtt végleg elaludt. Nem szeretnék mást, csak olvassátok el utolsó szavait felém, és ha titeket is elgondolkoztatott adjátok tovább, hogy más szülő is okulhasson belőle.


Hatalmas a fájdalmam mint ember és mint édesanya. Szeretném ezeket a sorokat most megosztani minél több emberrel, főleg szülővel.. Hogy miért teszem..? Akinek még él a gyermeke, szeretném, hogy ezt elolvasva még jobban vigyázna rá és szeresse tiszta szívével, hisz az élet oly törékeny..

Volt nekünk egy kicsi lányunk, a 7 éves kis Edina. Mi jelenleg Pécsen élünk. Évek óta küzdöttünk az agydaganata ellen, mindent de tényleg mindent megpróbáltunk, ám kicsim szervezete a héten feladta a harcot a gyilkos kór nyert... leírhatatlan amit érzek, ám kislányom utolsó szavait a kórházi ágyában sosem fogom elfelejteni. Ezt mondta nekem a kis drágám: 

"Anya, sose feledd, ha már nem leszek veled, én akkor is szeretni foglak. Tudom, mikor mérges voltál és veszekedtünk te akkor is szerettél engem, akkor is, mikor megtiltottad, hogy még több csokit egyek, vagy amikor szobafogságot kaptam tőled. Tudom, hogy ez mind értem volt és nem ellenem. Anya, nem haragszom semmiért és tudd, hogy te voltál nekem a legjobb anyuka, ha újraszülethetnék is téged választanálak.." 

- Még most is könnyezve vetettem papírra a a kis Edinám utolsó szavait. Ugyan lehet ezt nem illik itt megosztani, de ez az én döntésem, és szeretném, ha erről minél több szülő tudna. Remélem sokakat elgondolkoztat majd. Orvos Lászlóné, Pécs